It's time

Hallo ihr Lieben!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy valaha is folytatom-e ezt a blogot, de végül mégis itt kötöttem ki. Már hiányzott, lassan egy éve nem irtam ide semmit és azóta annyi minden történt velem... Nem is tudom, mit osszak meg veletek. Az utolsó pár bejegyzésem egy bizonyos fiú körül forgott végig, nos 3 hónapig élveztük egymás társaságát és utána én (retardált hülye) végetvetettem a kapcsolatnak, több okból kifolyólag. Utána azt hittem, minden fantasztikus, akármit megtehetek, amihez csak kedvem támad. Amíg vele voltam, a fura evészavar-szerűségem elmúlt, már nem érdekelt semmi, csak boldog voltam, egy darabig. Aztán jött, hogy megijedtem az első konfliktusnál, hogy talán ő fog szakítani velem... Így hát én gyorsan megtettem, mert azt hittem, így könnyebb lesz. A karácsonyi ünnepeket Magyarországon vészeltem át, zabáltam, mint egy idióta, utána pedig - mint minden egyes szarság után - megszabadultam mindentől.
A télen együtt voltam valakivel, akit sosem szerettem, de együtt voltam vele. Nem tudom, miért, szépeket mondott és elég meggyőzően tett úgy, mintha szeretne. Március 1-jén farsang volt, itt nálunk az hatalmas ünnep, természetesen minden barátommal és egyénnel, akik úgy tesznek, mintha barátaim lennének alkoholizáltunk, nem is keveset. Én már 14 órakkor azt sem tudtam, merre vagyok, azon a napon ért véget minden, amibe azt hittem, kapaszkodhatok. Össze zavarodtam, mert ott volt Ő, aki valószínűleg életem szerelme, de túl komplikált lenne az egész, így hát valószínűleg tovább szenvedek még 3 évig, mert akkora szerencsétlen vagyok, hogy egy iskolába fogunk járni jövőre... Legjobb barátok lettünk, minden megosztunk egymással, Alex legjobb barátja, legjobb barátnőm exe. Szóval túl komplikált lenne, ezért bele sem vágtunk... Pedig olyan egyértelmű lenne, olyan természetes, végre valami igazi. De nekünk csak a szombat éjjelek jutnak, amikor már mindenki kifeküdt a partin és nem tudnak már magukról... Olyankor elsurranunk, hogy ne vegyen minket senki észre és olyankor élek. Sose éreztem magam ennyire élőnek.
Mivel ez a szarság idegileg nagyjából kikészít, visszaestem. A boldog- fázisomban meghíztam, a fogamzásgátlótól is étvágyam lett, most meg még utálom is magam és magamat okolom, mert nem lehetünk együtt... Hogyan lehetnénk, ha így nézek ki? És ronda is vagyok, de én attól még szeretem. Egy ideje megint evés-megvonáson vagyok, nekem már nyári szünetem van, tanult ember lettem. Megvan a Realschulabschluss-om, majdnem a legjobb eredménnyel, de nem tudok neki örülni sem. Csak fogyni és őt akarom.

Willst du..?

Ich muss die Musik echt laut machen, damit ich nicht höre, wie meine Familie sich fertig macht. Sie streiten seit zwei Stunden und wahrscheinlich sind sie noch immer nicht fertig.

Auf jeden Fall, was ich heute schreiben wollte; was gestern geschah.

Ich bin aufgewacht, ich habe meiner Freundin beim Zeitungenaustragen geholfen und haben wir zwei Schachteln Kippen gekauft, denn ich habe wieder mit dem Rauchen angefangen. Ich bin ganz und gar nicht stolz auf mich aber ist einfach passiert und ich kann jetzt damit nicht mehr aufhören, mein Leben ist grad zu stressig. 

Nachdem ich nach Hause gekommen bin, habe ich Pizza gebacken, damit meine Familie was zum Essen bekommt und dann bin ich einfach abgehauen und zu meiner Freundin gegangen. Wir haben uns gerichtet und sind wir auf den Geburtstag von einem Kupel gegangen. Was ich da alles getrunken habe Herr Gott..! Zu zweit haben wir 38 Zigaretten geraucht, ist brutal aber solange meine Mama es nicht erfährt, juckt es mich nicht. Aber hat Spaß gemacht und ich fühlte mich wieder lebendig! 

Helló világ!

Mivel már nem írtam két hónapja, ezért már ideje lenne idefirkantanom pár sort, már csak azért is, nehogy azt higgye valaki, hogy meghaltam. Mert még élek! Nagyon is. Még sosem éreztem ennyire, hogy élek. 

Kicsit elzüllöttem az utóbbi időben, de nem érdekel, ha így jobban érzem magam. Általában utálom az ilyen szövegeket, mint a hashtag yolo, de valahogy most tényleg ezt vallom.

Nem érdekel semmi, már nem számolom a hülye kalóriákat, a falatokat, nem nézem, miből mennyit, nem írom fel a napi tervet stb. Jobban érzem magam tőle, de tény, hogy híztam. Megint 60 kilót nyomok, pedig augusztusban még 56 kiló voltam. Akkor nem értékeltem, még lejjebb akartam nyomni azt a számot, most meg mindent megadnék, hogy megint annyi lehessek.

Egyébként azóta megfordult velem a világ. Semmi nem jött össze a tervekből, amiket nyár elején szőttem. Alexet épp hogy sikerült  kivernem a fejemből hat hétre, elmentem a suliba 10-én, csodás volt, 'végre' láttam a nyomott osztályomat, a kedvem elment tőlük már az első nap. A lényeg, hogy kedden délután mire hazamentem a suliból írt, hogy próba délután, nem válaszoltam, nem is mentem el, aztán valahogy este elkezdtünk írni, az után minden áldott nap fél 1-ig írtunk, reggel alig tudtam mindig felkelni. Már kétszer voltunk 'randin' és nagyon édes velem. (volt) Aztán mikor már minden tökéletes lett volna megérkezett Laura és belerondított. Azóta kicsit tartjuk a távolságot, mert én nem tudom kiverni a fejemből, hogy neki csak egy 'csettintés' elég és visszamegy Laurához. Nagyon rosszul esett. Ez pont hétfőn történt. Akkor eléggé összetörtem, de már megint rendben vagyok. Már az sem érdekel, hogy két napja semmi hír felőle. 

Mivel most nálunk hosszú hétvége van, így szerda este minden nap buli van, minden este későn érek haza és nem érdekel senkit.

Egyébként őszi szünetben egyedül maradhatok itthon, amíg anyuék Magyarországra mennek, aminek naaaaaaaaaagyon örültem. Halloween, éjjel, üres lakás, házibuli és minden ami, ahhoz kell. Alig várom már. Jobban várom, mint valaha a karácsonyt vártam.

ui: a blog designt azonnal cserélem, mert elég lehangoló, hogy még mindig tiszta tavasz-feeling uralkodik itt

Online

Hát erre felé is régen jártam már, de most megint itt vagyok! Már azt sem tudom, mit írtam a legutolsó bejegyzésemben...
De mégis, utánanéztem, nos az újabb fogyókúrám elég jól halad, igaz csak hétfőn vágtam bele hivatalosan, az előtte való hetem borzalmas volt, így random jött az ötlet, hogy három napig fastolok... Életem leghülyébb döntése, az biztos. Aztán pénteken én főztem, illetve sütöttem méghozzá Pizzát, ami a gyengém. Vagyis csak a házi-pizza, Anya receptje alapján. A boltit meg a többit ki nem állhatom, a vékony tészta és a kevés feltét miatt meg amúgy is, mindegyik olyan száraz. Na lényeg; annyi pizzát ettem, hogy azt hittem ott halok meg, mert szétpukkad a gyomrom. És a hétvégém valahogy ilyen 'kényszer-tömés'-sel telt. Elég bizarr, tudom, én is csak így néztem magamra vasárnap este, hogy; "Ezt most komolyan muszáj volt?!" És csak így bevillant, hogy Uram Isten már augusztus van, 4 hét a szünetemből és eddig csak híztam és minden tervem borulni látszik. Aztán így bele vágtam ebbe a diétába, nem tudom, mi haszna, illetve de, nagyon is! Amilyen bugyuta olyan hasznos. 61 kiló voltam vasárnap este, ma déli állás (este még nem volt időm méreckedni) 58.3 kiló!! Menni fog ez és még csak szerda van. Nem kiabálom el, általában mindig elkövetek ilyen hibákat, hogy előre iszom a medve bőrére.

DE!

Megígértem magamnak, hogy motivációként veszek magamnak új göncöket. A régiket már úgy is kiselejteztem tegnap, már van hely az újaknak. Csak jól is kell állniuk rajtam. Ehhez még kitartónak és türelmesnek kell lennem... Eljön az én időm is.
A mozgást az utóbbi időben nagyon hanyagolom, magam sem tudom, miért. Mindig az időjárásra kenem az egészet, de a valóság az, hogy semmi kedvem, mert irtózatosan lusta vagyok. Pedig nem kéne. Ez az egész dolog pont arról szól, hogy lépjek túl a saját határaimon. Azt hiszem holnap megpróbálok cselekedni az ügy érdekében.

Tumblin mindig megtámadnak ilyen képek! Oh God why are you doing this to me?!

Végre kezemben a hatalom

Ma alig ettem valamit dinnyén és egy eper- shake-en kívül! Annyira büszke vagyok magamra! És anélkül hoztam ezt össze, hogy akármit tervezgettem volna előtte. Egyszerűen csak így jött és olyan jó érzés hulla éhesnek lenni. Már annyira hiányzott ez az érzés és végre érzem, hogy megint én irányítok.
Őszintén ma nem volt időm semmire, illetve reggel kilenckor már mentünk le a strandra és kettőig ott voltunk, nem reggeliztem mást, csak egy negyed szelet barna kenyérrel és egy kis philadelphia sajttal. Ez kb 100 kalória volt, a strandon majdnem megtörtem, mikor barátnőim jóízűen ették a sült krumplijukat, de NEM. Sikerült. És legközelebb meg csak fél hétkor ittam egy eper shake-et, ami nem lehetett több 100 kalóriánál. Sőt, szerintem nem is volt annyi. Azonkívül ma úsztam, rohangáltam és sétáltam egy csomót. Annyira büszke vagyok magamra, hogy szárnyalok jelenleg. Megragadom a pillanatot és motivációnak tökéletesen megfelel. Holnap sem lesz másképp a napom, mivel már kora reggel elmegyek és ilyen focimeccs lesz lent, a csarnokba és nem fogunk csinálni semmit egész délelőtt csak nézzük a fiúkat és szurkolunk. És 'véletlenül' nem viszek magammal kaját csak egy almát meg dinnyét és pont annyi pénzt, amivel bejutok a strandra és kész. Akkor nem esek kísértésbe sem, ha egész nap strandon leszek és csak hatkor jövök haza. Amúgy is, valószínűleg megyek ki este barátnőmmel és a legjobb barátjával városba, mondhatom anyunak, hogy valakinél grillezünk. Annyira jó, hogy soha nem vagyok otthon és nem esek kísértésbe! Ez hiányzott nekem és végre megkapom, olyan mennyei érzés! Szerdán méreckedek amúgy, remélem sikerült másfél kilót ledobni. Ja 50- el fog kezdődni akkor olyan boldog leszek, hogy 35 fokban elmegyek futni! :-)
A tervem a nyárra, ami szerdán kezdődik hivatalosan;
 - 6 hét alatt -7-8 kiló, ha megy akkor még több
 - sok-sok mozgás, hogy a hasam és a fenekem szép feszes legyen
 - pihenés a köbön
 - új darabokat kell tanulnom zongorán és a bandát sem hanyagolhatom el!
 - mindig napon lenni és strandon henyélni, hogy lebarnuljak végre, le az albínó színemmel!
 - sütni, sütni és sütni, nem érdekel, hogy nem ehetem meg, de gyakorolnom kell! :-)

Azonkívül díjat kaptam ismét!! :-) Annyira örülök, hogy vannak, akik olvasnak és velem szenvednek, hogy hihetetlen! Tudom, hogy általában csak hisztizek és feleslegesen rinyálok, de jó érzés, hogy valaki mégis olvas.
Mivel már megkaptam ezt a díjat, így csak gyorsan a kérdésekre válaszolnék. (megjegyzem: imádom a kérdéseket, nagyon kreatívak!)

Köszönöm a díjat *-nak! :-)

Ha tehetnéd változtatnál valamit a múltban? Mit?

Soha nem kezdenék el fogyókúrázni és határtalanul zabálni.

Szerinted hogyan lehetne jobbá tenni a világot?

Ha nem lenne több háború és mindenki meg tudna bocsátani a másiknak. Ja és ingyen adnák a csokit és a sütiket a boltban.

Mit gondolsz az idős néni kontra diák harcokról a buszon?

Én ilyenről még életemben nem hallottam, de imádom ezt a kérdést.:D

Mi az az egy szó, ami legjobban jellemez téged?

Freak.

Félsz valamitől? Miért?

Attól, hogy kiderül a legnagyobb titkom és ki fognak csúfolni/nevetni és hogy a legjobb barátnőim csalódnak bennem, mert nem mondtam el nekik.

Családon belüli erőszakról mi a véleményed? Milyen büntetést kéne kapnia az elkövetőnek?

Ha a nő nem veszi észre megismerkedésükkor, hogy a férje egy vadállat, akkor nem lehet mit csinálni. Én nem állnék össze olyannal, aki egy ujjal is hozzám merne érni agresszívan. De egyértelműen börtönre ítélném az illetőt, aki ilyeneket tesz.

Ha majd egyszer meghalsz, milyen feliratot szeretnél a sírköveden látni?

Ezen még sohasem gondolkoztam, nem is szeretnék sírt, az egyetlen kívánságom, hogy a hamvaimat szórják el egy bizonyos helyen, amit nem fogok megnevezni. :-)

Kedvenc idézeted?

'Never regret anything.'

Van olyan film/sorozat szereplő, akinek a bőrébe szívesen belebújnál? Miért?

Igen, Kaya Scodelario, mert olyan tökéletesen néz ki és annyira tehetséges, hogy egyszerűen briliáns, amit művel. Egyszerűen imádom, tisztelem és csodálom.

Melyik dal emlékeztet a legjobb barátodra/barátnődre?

Vicces vagy nem, Eric Saade ft DEV- Hotter than fire.. vicces emlékek és Aranka szeretlek vagy mi annak a retardált számnak a címe. :D

Nagyon szépen köszönöm a díjat még egyszer *-nak! :-)

Mikor lesz vége?

Kéne beszélnem egy pszihológussal. De most komolyan. Ez nem normális, hogy abban a pillanatban, hogy egyedül maradok otthon rávetem magam az ételre és zabálok utána meg fél órát gubbasztok a wc-n, hogy megszabaduljak minden bűnömtől.
Ma reggel olyan disztingváltan reggeliztem, 2 dl tej és egy szelet fini kalács. Összesen lehetett vagy 300 kcal. Délben párolt zöldséget ettem pici csirke falatkákkal. Itt kellett volna mondanom, hogy ÁLLJ. De nem. Belenyaltam a spagetti szószba és ahogy öcsém elhagyta a házat rávetettem magam az édességes szekrényre és ettem egy knopers-t (134 kcal) és utána vagy 5-6 raffaello golyócskát (fúj, utálom a kókuszt) és két szelet kalácsot és egy kakaót ittam hozzá azonkívül 1 tábla Milka csokit is benyomtam (JÉZUSOM.). Ja meg egy nagy szelet gombás pizza. Nem is merek belegondolni, hány kalória lehet. Utána olyan rosszul voltam, azt hittem, hogy összeesek, úgy fájt a gyomrom és elkezdtem sírni, ittam két pohár vizet és kihánytam mindent. De teljesen mindegy, úgyis híztam egy kilót a múlt héthez képest. Minden héten felszedek egy kilót. Ez így nagyon nem jó. Be kéne húznom a féket, de valahogy nem megy. Mindig elhatározom, de aztán mégsem jön össze. Ma anya is kiszúrta, hogy híztam. Szuper.

Ma meg ráadásul Bandprobe is volt, annyira elcsesztem a dalt, ahogy illik. Ma nem jött össze semmi és ááááááááááá. Szünetet akarok, hogy pihenjek, ne gondolkodjak és CSAK magamra koncentráljak és ne kelljen minduntalan a padlóról összeszedni magamat.

Könyörgöm, legyen már vége ennek a szerencsétlenkedésnek. De azért még pozitív maradok és megpróbálok küzdeni és motivációt keresni.

Azonkívül meghalt Talia és annyira szomorú. Nekem meg ilyen hülye problémáim vannak. Rest in peace.

Új kezdet- Változtassunk!

Elővettem megint a kalóriaszámolgatós füzetemet. Inkább így fogom korlátozni, hogy mennyit eszem, nem úgy, hogy zabálok-zabálok és zabálok, majd hányok. Eddig sötétségben éltem, de tegnap Léna felvilágosított, hogy mik a veszélyei ennek az 'életmódnak'. Meg kell próbálnom leállni vele EGYEDÜL, segítség NÉLKÜL. És sikerülni fog. De először arra kell koncentrálnom, hogy viszonylag egészségesen fogyjak le. Mert híztam. 60,3 kg nyomok. Borzalmasan borzalmas.
1,5 hét múlva szünet, addigra 1,5 kilót kell fogynom... vagy 2-t. Majd meglátjuk, hogy jön össze. Lényeg a lényeg, hogy mire megint elkezdődik az iskola (September 10) 53 kiló leszek. Nem mondogatom többé azt, hogy "szeretnék" "talán" és hasonlók. Már meguntam.
És ez az Alex-ügy kicsit helyretett ott, fent, a fejemben. Végig el voltam ájulva magamtól, azt hittem lehet esélyem, ő más, mint a többi fiú, neki nem a modellek kellenek, nem azt nézi, hogy kit hogyan lehet meg... khm mindegy is. Úgyis tévedtem.
Péntek este egyik legjobb barátnőmet megkérdezte, hogy elmenne-e vele az Abschlussballra. Hát Laura igent mondott, nem is gondolkodott rajta sokat, mintha nem tudná, mit érzek iránta.
Tudni kell Lauráról, hogy modellkedik, én fotózom gyakran és szerződtetve van egy ügynökségnél is. 175 cm, 42 kiló, hosszú, szőke haja van és kék szeme. Most melyik srácnak ne kéne? Csak nem hittem volna, hogy Alex is olyan fajta srác. És csalódtam az egyik legjobb barátnőmben, a srácban, akiért hónapok óta oda vagyok és úgy egyébként a világban. Nagyon rosszul esett. De már nem haragszom senkire, magamon kívül, mert tudom, hogy én csesztem el. Alex nem tehet róla, hogy Laura szebb és csinosabb nálam.
Kit választanál?

 

Igen, tudtam. Én is őt választanám magam helyett.

Na szóval ezért kell változtatnom magamon. Hogy ne nézzek ki többé ilyen undorítóan, mert meglátom magam és hányhatnékom lesz.
Szóval 1. kihívás: Szerdáig -1,5 kiló, napi 400-500 kcal és ha megy, még kevesebb. MINDEN NAP. És minden nap 1 óra mozgás.